Tegnap a terápiás közösséggel megnéztük a Larry című megrendítően realista filmet. Ennek margójára szeretném biggyeszteni az alábbi néhány sort, mint függőséggel/ felépüléssel kapcsolatos kitekintést, amely részlet egy 2020-as dolgozatomból.
Madácsy, felépülő alkoholistákkal végzett nagyszerű kutatásának összegzésében leírja, adatközlőinek ide vonatkozó egyértelmű állásfoglalását, miszerint az alkoholizmus betegségének lényege, „az ego túlburjánzása, az önközpontú működés, az ehhez tartozó jellemhibák és attitűdök együttese, amely akkor is fennállhat, ha az alkoholista szünetelteti az ivását. Ital nélkül is működhet valaki alkoholista módjára, száraz alkoholistaként, ha fenntartja alkoholista attitűdjeit, illetve ital nélkül is lehet részeg- száraz részegként, ha belekerül az ittassághoz hasonló mániákus tudatállapotba” (Madácsy, 2013). Ezek után pedig, a tapasztalat szerint, előbb vagy utóbb, maga a tünet is jelentkezik, vagyis az illető újra inni vagy drogozni kezd.
A mániákus állapotról, gyakran hallani az önsegítő közösségekben. A felépülő függők zsargonjában, az „őrületben van” valaki, - ennek lényegre törő kifejezése, amely olyan állapotot jelöl, mely analóg az anyaghasználattal/ ivással, ugyanis lényege az irányíthatatlanság. Pontosan ezeknek a fent leírt működéseknek, jellemvonásoknak a megváltoztatását, legyőzését, elhagyását célozza a 12 lépéses programokban végzett felépülési munka. A program az ezektől való huszonnégy órás szabadságot ígéri azoknak, akik dolgoznak a felépülésükön.
„Ha valaki felépülőben akar maradni a függőségéből, annak dolgoznia kell a 12 lépéses programon. Ez a terápiás megközelítés olyan életminőség- és kedélyjavító folyamatként működik, ami csak a mai nap megfelelően betölti a belső űrt, így az egyén soha nem tér vissza a romboló hangulatjavító anyagok, folyamatok vagy kapcsolatok használatához, illetve nem ragad meg a nyomorúságos „száraz” állapotban, vagy marad életben csupán a gyógyszeripar szívességéből” -írja Rober Lefever (Lefever, 2000).
Kép forrása: Telex/ Mozinet
