Terápiás faktorok - A 12 lépéses programok hatásmechanizmusai
„Ezzel kapcsolatban a szakemberek elutasító magatartása érthetetlen és indokolhatatlan. A 12 lépéses programok gyakorlata és elmélete ugyanis figyelemre méltó módon kiállta a különféle modern kritériumok próbáját. Az Anonim Alkoholisták közössége és a hasonló programok, amelyek világszerte a tagok millióinak nyújtottak ingyenes és roppant eredményes terápiás segítséget, hatékonyság dolgában semmivel sem maradnak el a képzett szakemberek igen bonyolult és szerfölött drága szolgáltatásaitól (Grof, 2003).
A terápiás faktorok fogalmát széles körben kutatják a pszichológusi szakmán belül. A tanácsadói képzési programokban, ezek a terápiás tényezők, hatásmechanizmusok alapvető fogalmakként körvonalazódnak. Stone és munkatársai (2017) egy nem rég született munkájukban rávilágítanak, hogy ezek közül a terápiás tényezők közül számos gyakorlat megtalálható a 12 lépéses programok felépülést célzó folyamataiban. Yalom (2005) csoportos tanácsadásról szóló alapvető munkájában igyekezett összefoglalni ezeket a terápiás tényezőket, úgy, mint altruizmus, csoportkohézió, egyetemesség, interperszonális tanulás, útmutatás, azonosulás és katarzis. Gubi és Mardsen-Hughes (2013) szintén körvonalaztak konkrét pszichológiai terápiás faktorokat az Anonim Alkoholisták (AA) programban felépülő alkoholistákkal végzett feltáró kutatásaik során úgy, mint absztinencia, élethosszig tartó gyógyulási folyamat és a szociális támogatottság kiemelt szerepe. Kelly, a program hatékonysági mechanizmusainak megismerését célzó tanulmányában leírja, hogy az AA az egyéneknek az énhatékonyságon, coping-stratégiákon, a motiváció növelésén és az egyén szociális hálózatának változásán keresztül segíti a felépülést. (Kelly, 2009). Stone (Stone, 2017) Alfred Adler társadalmi érdek fogalomkörére hivatkozva fejti ki annak lényeges voltát, hogy az emberi viselkedés társadalmilag beágyazott és ez a viselkedés változásának is meghatározó formáló ereje. Stone szerint az AA első hagyománya és az adleri elmélet közötti kapcsolat nyilvánvaló. Az AA első hagyománya azt mondja, hogy „közös jóllétünk az AA egységétől függ”, enélkül az egység nélkül a program elveszíti hatékonyságát (AAWS, 2001). Mikor az egyén a 12 lépéses programokhoz csatlakozik és gyakorolja azok alapelveit, nem csak a saját gyógyulási folyamatát erősíti, hanem másokét is. Lényeges, hogy a felépülést megkezdő személyek önmagukra összpontosítsanak, azonban ugyanolyan lényeges, hogy a tagoknak társadalmi kapcsolatokra van szükségük a felépülési folyamatban. A tizenkettedik lépés kifejezetten ezeket a kapcsolatokat célozza meg, mikor arra kéri a felépülőt, hogy az AA üzenetét továbbítsa a még szenvedő társainak (AAWS, 2001). A 12 lépéses programok elképzelése az, hogy az egyén csak akkor tudja megtartani a gyógyulás ajándékát, ha továbbadja azt. Schenker (2009) egyik munkájában részletekbe menően hasonlította össze Adler társadalmi érdek fogalmának hasonlóságát azzal a folyamattal, amelyen az AA tagjai mennek keresztük, mikor leltárt készítenek, gyűléseken vesznek részt, kapcsolatot teremtenek egymással. Kathazian (2014) a közös tapasztalatot, a feltétel nélküli elfogadást, a tárgykapcsolat, - és kötődés elméleteket hangsúlyozta, mikor azt igyekezett vizsgálni, hogy az AA hatákonysága milyen folyamatokon keresztül valósul meg. Kathazian szerint a függőséget az érzelmek, - az önbecsülés, - a kapcsolatok – és a viselkedés szabályozásának zavaraként érdemes értelmezni és arra összpontosítani, ahogy a 12 lépéses programok ezeket a nehézségeket képesek korrigálni (Kathazian, 2014). Szintén az adleri elmélet egyik kulcsfogalma a bátorítás (encouragement), amely a tanácsadó-kliens kapcsolat egyik fontos eleme (Carlson et al., 2016; Maniacci et al., 2014; Sharf, 2012). A 12 lépéses közösségekben a tagok ezt a bátorítást és támogatást olyan személyeken keresztül tapasztalhatják meg, akik megölelik őket, elérhetőséget és gyűlés listát adnak nekik és arra bíztatják őket, hogy jöjjenek vissza. További ilyen adleri technika fedezhető fel, a 12 lépéses programok harmadik lépésében, ami egyfajta „csinálj úgy mintha” javaslatot tesz, amely lehetőséget biztosit az egyén számára, hogy új viselkedési és gondolkodási módokat fedezzen fel: „Eljutottunk a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb erő helyreállíthatja józan gondolkodásunkat” (AAWS, 2010). Ebben a lépésben a felépülő függő igyekszik átadni magát egy felépülési folyamatnak azon az aktuson keresztül, hogy akaratát elengedi és valami nála nagyobb erőre hagyatkozik. A 12 lépéses közösségekben nincsenek követelmények arra vonatkozóan, hogy az egyén a saját Felsőbb Erejét (Higher Power) miként értelmezze. A „tagság egyetlen feltétele, a használat (értsd.: ivás, droghasználat) abbahagyásának vágya” (AAWS, 2001). A pozitív megerősítés, mint tudjuk, hatékonyan idéz elő kívánt viselkedésváltozásokat, ennek egyik formája, ha valaki megdicsér vagy jutalmaz egy adott viselkedést (Pear & Simister, 2016; Sharf, 2012). A 12 lépéses programok gyűlésein és találkozóin számos olyan mozzanat fedezhető fel, ami pozitív megerősítésként funkcionálhat. Ilyen megerősítők elsősorban az újonnan érkező tag fontosságának kiemelése, a józan napok megtapsolása és ünneplése, bilétákkal vagy érmékkel. Ezzel egyidőben a kioltás koncepciója is megjelenik a tagság egyetlen feltételében, amely, mint írtuk, a „használat abbahagyásának vágya”, vagy a „játszóteret, játszótársakat és játékszert cserélni” szuggesztiójában, amelynek gyakorlásával a megszokott ingerek eltűnésével, a használathoz köthető válaszok is kioltódhatnak (Stone et. al., 2017). Leírható, hogy a kognítív terápiás megközelítések összességében hatékonynak bizonyultak a függőségek kezelésében (Butler Center for Research, 2010). Ezeknek a terápiás formáknak az egyik központi fogalma az automatikus gondolatok koncepciója. Ezek olyan, az egyén akaratától függetlenül jelentkező gondolati tartalmak, amelyek bármikor megjelenhetnek és nem igényelnek semmilyen kognitív erőfeszítést. Gyakran valamilyen meghatározott ingerekre adott automatikus mentális válaszként jelennek meg (Beck & Weishaar, 2014; Johnson, 2016). Kézenfekvő, hogy egy nem régen kijózanodott személy számára az ilyen automatikusan megjelenő gondolatok pusztítóak lehetnek, amennyiben a használatra irányulnak, ezért a 12 lépéses programokban józanodó személyek konkrét technikákat kapnak ezeknek az automatikus gondolatoknak a kezelésére, például: „mikor ittál utoljára csak egy italt?”, játszd el az egész forgatókönyvet az első italtól!”, „hívd fel egy társadat, mielőtt az első italt elfogyasztanád” stb. (Krentzman et al., 2011; Witbrodt et al., 2012). Tulajdonképpen a 12 lépéses felépülési programok egy olyan terápiás orientációt foglalnak magukban, amelyek ezeknek az ivással/ droghasználattal kapcsolatos torzult, irracionális vagy automatikus gondolatoknak a megkérdőjelezését, átstrukturálását, a szerhasználó egyén gondolkodásának átkeretezését, végsősoron a viselkedésének megváltozását célozzák (Beck & Weishaar, 2014). A 12 lépéses programok és közösségek, csaknem nyolcvanöt éves tapasztalata és a programban integrált terápiás tényezők ismerete és megértése, a pszichológus szakma számára is jelentős előnyökkel járhat, a függőségkezelésben pedig, úgy gondolom, elengedhetetlen.
Részlet a 12 lépéses programokban végzett józanságmunka hatásai a szubklinikus depresszív tünetekre és a diszfunkcionális attitűdökre (2022) című disszertációs dolgozatomból.
